Selyem
Ez a reggel…
1.
Ez a reggel
kávé
cukros tejjel
forró sóhaj
elégedett
nappalba vezet
kacag a bőröd
a ruha alatt
mosolyog a nap
szavannákon
kiszáradt fűcsomók
keringenek
perzsel
szikrázik
zuhatagban esőerdő ázik
és éppen csendes
hatalmas Óceán
kis állatkákként kúszik
a víz habja
egymásba ér
delfinek otthona
és a part
újra éled
ami az apállyal
kihalt.
2.
Termését
leveleit
lehullatta
a gesztenyefa,
zöld hajtás
friss levél
mintha itt cikázna
a májusi szél,
virág
kupolát
bont
párat
napfényvarázslat.
3.
Választható
kívánható
megjósolható
a sodrás
amire rábízod magad,
fenntart
emelkedik, apad
nem törik meg a sziklán
végigsimítja azt.
4.
Boldogan
hetykén
mint gondosan
egyszerűre véve
kicsinosított kamasz
had fedezze fel
bő pulóver alatt
bontsa ki fantáziád
kíváncsi szemed
elszoruló
gombóclakhelyű torkodból
felremegő szavak
(később már hiába tudod
mit kellett volna mondanod)
hogy a sík aszfalton
egyhelyben állva is
megbotoljak
nevét se tudjam
hova tartok
mit jelent
ahogy versengve kapkod a tüdőnk
a levegőn
kettőnk között
betonná feszülőn.
5.
Csak a rossz kereskedő
adja olcsón a portékáját
de a bóvli kinek kell
és hogyért méred
mikor nem kalmárkodsz a szerelemmel.
Vevő és áru közt
üvegkirakat
csábító
ha kedvesen kéred
nap napután nézed
mindenestül
ingyért a tiéd lesz.
6.
A vágy
mint Hitchcock bombája
az asztal alatt
érdekessé teszi
a szavakat
ha robban
megperzselve maradsz
bőre égett
édeskés szaga után
bőrödön kutatsz.
7.
Új torony épül
a leomlott helyett,
az épen maradt törmelék
jól mutat
az idehordott kövek között,
alatta hegy
előtte tó
Váruram,
szablyád körül táncol a szél.
8.
Mount Everest
hódíts meg
hóvihar tombol
túl melegen süt a nap
másodpercenként
változik
a talaj
a lábad alatt
ami kiszámítható
méterről méterre
egyre magasabban
a légszomj
és ami kiszámíthatatlan.
9.
Tudom
hogyan csábítasz
halálos áldozat,
láthatatlan
egyre láthatóbb
végül mást se lát vadászod
ha ott se vagy
csukott szemhéjai alatt.
10.
Kiőrjöngted,
kimulattad
magadból a démonokat.
Most gyöngéd és nyugodt vagy
erőtől duzzadó
megfontolt
nevetős, szabad,
amikor akarsz
akkor akarlak,
érett, zamatos gyümölcs minden pillanat.
11.
Úgy szól hozzád
mint lovas a vadlóhoz
aki nem rabságba akarja törni
örök hűségét kívánja megszerezni.
12.
Gesztusok nélkül
dal sincs,
mit énekeljen
lecsupaszított fákról a dalnok,
táncol
egy pár,
nem érdekli őket
hogyan fogalmaznák
egymásnak
ismerősnek, barátnak,
libbennek
ölelkeznek
vádolnak a szavak,
most csak ők vannak,
táncolnak,
ez az a pillanat.
13.
Az avar vagyunk
fa lehullott lombja
cserje elveszett termése
virág megszáradt szirmai
harmat szagú fűszálak között
rothadnak emlékeink
erdő lenyomatán
korhadó újjászületésért
táplálja saját földjét
szárba szökünk
friss leveleket
termést
pompázó színeket növesztünk
egymásból
lélegző, új erdőt teremtünk.
14.
Fekete
csillogó
a hegy belsejéből
legmélyéről
lepattintva a tömbről
fényt, meleget
idők lenyomatát
préselt üzenetet
körforgást
teremtő-pusztítót
lángot lövell a szemed.
15.
Remegő lánykatestem
párnákba fúrtam,
forró fürdőtől
gőzölgött a hátam,
simogattad buksi fejem,
hajam burkolta gerincemen
hullámok,
úszott
nyugtató kezed,
már nem volt határ
a bőr
köztem
és tenyered között,
belémköltözött.
16.
Magad útján jársz
vándor,
gyönyörű varázslóm.
Ölemben megpihensz,
felragadsz,
bebarangoljuk mozdulatlanul
a határokat.
17.
Eldob minden fölöslegest
kamasszá válik újra a test
ruganyos, fegyelmezett
az akarat szabadságra megy
úgy vezet.
18.
Égő nyomok
talpad helyét hűsíti az Óceán
szemcsékké gyötört törmeléken
hegyeken
szent helyeken
taposol
évezredeken.
19.
Süt a nap
fényes, ragyogó
nem melegít
hideg szél fúj
de süt a nap, és Ő mosolyog.
Köd van
az orráig se lát az ember
szürkésfehér foltok a hajók
olyan igazi a tél szaga.
Sötét az este
délutántól reggelig beborítja a várost.
20.
A kályhában zenélnek a lángok
neked mesélnek
melegségről
állandóságról
meghitt esti félhomályról
újra olvasod
a tegnap érkezett lapot
(másik kályhára emlékeztetnek sorok)
hallgatod
a tűzdallamot
és valahogy
nem is tudod.
21.
Ami egyszer volt
örök
nem megismételhetetlen
úgy szakadt ki
toporzékolva kérte,
legyen végre.
22.
Legyőzni a hazugságot
szavakkal nem lehet
egyetlen lehetőséged
nem adsz választ, felületet
ha nem ütközhet semmibe
önmagát teríti le.
23.
Utolsó ajándék
marja torkom
feloldódik bennem
elég
füstszűrő
kerületén
parázs
mély sóhajjal
válik füstté
a szájon át.
24.
Kifújja az utcákból a ködöt
igyekeznek a felhők a város fölött
megdermedek
a test akar
emlékezik
remél
mint szűkölő kutya
vonyít a szél.
25.
Elüszkösödött
meghalt vele
ráfagyott hűvös tekintete
elszáll a varázs,
Hogyan eresszelek
hogy jön a helyedbe másik,
nem szentelünk fel akárkit.
26.
A lenyomat
fájva, füstölögve
belém égett örökre.
Síkos tapintású hegek
újra simítja kezed
bőröm vibráló, ajzott felületén
a térképeket.
27.
Illúzió
nőbe a férfit
férfiba a nőt csempészi
táncol a papnő
harcol a harcos
A mű Istene
kétnemű
Angyal szárnyakkal
kaviccsal repülő
krampusz.
28.
Nem kell hozzá senki,
hogy legyél
utolért a magány
az élet is utolér.
29.
A tűzben ritmust ropog
hallod a hangját
könnyeket zokog
felajánlja a lángnak
eltűnhessen benne
köd száll a völgyből a szirtekre.
30.
Ott vagyok fenn
nincsen párom
csak magányom
Zebulon testvérhegyem csúcsán
szeretőm
az őrült vár rám.
31.
Akkor legyen
a földi pokol
ismerkedjünk meg igazán
mérkőzzünk nevetve
tangózzunk a ringben
test a testre
túl a bibliai értelmen
legalábbis régebben.
32.
Csak vagy ott valahol
semmit sem teszel
néha vársz,
vagy még azt sem
létezel;
kinyúlik a karja
megragad
kiemel
belőled
egy táncot
egy éneket
egy szeretkezést
megismételhetetlent
az univerzummal egyesít
nincs tér, nincs idő és nincs ő.
33.
A sziluett király
azonosíthatatlan
szépen szerzi meg amit kíván,
mire rájössz
már testet ölt
megérint
rabul ejt
gyönyörű követésre ítél
egyenességgel ajándékoz
szétszakítja a megsült húst
és legzamatosabb részét nyújtja feléd
bearanyoz rejtegetett féltékenységével
megbéklyóz az akaratával.
A megjelenített árnyaktól nem menekülhetsz
saját életüket élik
nem tűnnek el
csak idő kérdése
hogy elveszítsd örökre
vagy örökre átölel.
34.
Fekszem a földön,
és miért is kéne
feltápászkodnom?
Olyan kényelmes
és szép itt,
Az ég a felhők
a nap
a hold és a csillagok,
arcomon könny helyett
esővíz csorog,
fák ágai
levelek
széltől vadak
vagy kecsesek,
hátam alatt
az Anyaföld forog,
nem mozdulok.
35.
Belépsz az ajtón
átölellek
otthonod a testem
méltóságteljes
kastély
királyi palota
bölcs keleti pagoda.
36.
Minden csoda
három napig tart
vagy három hónapig
vagy harminc évig
és a vendég
fárasztó a negyedik nap után
vagy nem vendég többé.
Tizenkét vers
Könnyek
Könnyek
Könnyek kapujában,
kiszáradt szemmel,
a harcot most úgy veszem fel
mint idegen gúnyát.
Sűrű gyolccsal telt zsák,
elnyeltem
ütéseket
de most
lepereg a kéreg
ami a tiétek
azt vigyétek,
nem ítélkezem.
Hullámok felett
Hullámok felett
valamicskével
mintha most ébredne fel
kövéren lebeg,
tükröződve
Grál lovagok kelyhe
megszerezhetetlen
amiből inni kéne
de lehetetlen.
Dobog
Dobog
bordáid alatt
visszhangozza tested
áthallik egymásba a szívünk,
kapaszkodnak a karok
egymás hátára tapadva
ruhán
keresztül
gyávaságon
félhomályon
megbocsátáson.
Igazán
Igazán
bármilyen kamaszkor után
zsigereiben érzi
ujja köré csavarja a férfit,
tapasztalat
a szépség töretlen,
a játék nem ugyanaz,
életre halálra
szelíden,
mikor az ölelésben
két emberélet pihen.
Esőcseppek
Esőcseppek,
lépések a gangon,
megérkezik
bekopogtat hozzád a zuhatag
villámokkal töri meg az éjszaka mozdulatlanságát
vakító fehérséggel
és az árnyékod,
a falra rajzolódott
fény hiánya.
Aludj csak
Aludj csak,
itt vagyok veled,
elkísérlek,
ahogy egy másik világba szenderedsz,
nézem,
ahogy elalszik
az arcod, a bőröd, a kezed,
aztán csönd van
rezdületlen,
elalszik veled
ez a nap is bennem.
Meztelen testét
Meztelen testét
alig fedi selyem
bőrét
narancsra festi
a hajnali nap
ínycsiklandozó
de a férfi már nem harap.
Szertartásos jóindulatodat kérem
és a részem,
megajándékoztalak.
Egyszerűen
Egyszerűen
mintha biztonságban lennél
minden percben,
gyökerek nélkül
is van eredet,
lassú út vezet
amíg elengeded
magad
vagy
a szabad akarat.
Ki hallja a csöndet
Ki hallja a csöndet
látja nőni a füvet,
éles
megsebez,
nézd a rétet,
ezernyi sárgát
vöröset
kéket
varázsolnak a virágok,
szelíd fű
gonosz fű,
hazudsz
mikor csak a szirmokat látod.
Más zárja ki
Más zárja ki a kaput
más tárja ki
másnál találod a kulcsot
más aki használni meri
más aki belép
át a küszöbön
második igére
szóra
érzelemre
feltár ismeretlent
másodszorra teljesíti a kérhetetlent.
Mosolygós
Mosolygós, könnyes
keserédes:
mulandó,
akkor
halhatatlan
korhadt fában a szobor
láthatatlan.
Még a toll is lassabban hagy nyomot
Még a toll is lassabban hagy nyomot
a gondolat sincsen ott
lebeg
mint puha
levegővétel a csöndben
készülődik
kiröppen
csillagok közé
ahol millió éve
született a fény
Nem készül ugrásra a vad
nincs megelőző
feszült pillanat
csak átdereng
a jövőbe a csend.
Selyem
1.
Nyílik-e nékem,
piros kaktuszvirág Télen:
szép szerelem.
Tejszínű ég
hűvösét
kicsi gyertya fénye
melegíti-e.
Szobámnak csöndjét
lángja sercegése
megtöri-e.
Erős karod
öledbe von
becsukom szemem.
Hátamon hordom
szívdobogásod.
2.
Hajnali fényben
széles folyó vizén
felhők tükröződnek.
Éjszaka, nappal
keleti és nyugati part
a hídon állok.
Hömpölyög előre
fut déli tengerébe
a folyton változó
megújuló.
Felszáll a köd
rám tapad a pára
harmat simul a tájra
ébredő napunk lesz gyors halála,
délután esni fog.
3.
A szál
köztünk: selyem
körbe fon
bebáboz minket,
megálmodjuk – e
közben
mozdulatlanul
milyen mintájú
szárnyakat növesszünk,
illik – e majd
az apró pikkelyű
színes borításból rajzolódó
forma,
kit hív magához
a pillangócska.